
Szívtiprók Ultras Debrecen 1994
1994 - 1999
A csoport története 15 évvel ezelőtre nyúlik vissza, amikor négy fiatal társunk határozott úgy hogy kosárlabda meccseken kilépve az ismeretlenségből egy csoportba tömörül és habár már tagjai voltak a DVSC meccseken működő Red Territory-nak, még is valami új és az eddigiektől teljesen elkülönülő módon akartak megnyilvánulni a lelátón. A társaságunk ekkor még roppant fiatal volt, de nem annyira hogy ne bírjon el pár liter
alkohollal, melyeket elfogyasztva igen csak jól éreztük magunkat a DSI (később Tegáz, majd PannonPipe)
meccsein. A kezdeti hónapok inkább teltek tapogatózásokkal, mint komoly lelátói megnyilvánulásokkal, a
csoport több ízben is nevet változtatott, így a kezdeti Ultras DSI-ből Heartbreakers lett,
melyet gyorsan magyarosítottunk és megszületett a Szívtiprók Debrecen. A csoport színei is
változásokon mentek át hiszen a DSI és a város kék-sárga kombinációjából a
fekete-fehérre tértünk át, gondolva ezzel az együttessel nem okozunk senkinek problémát és
támogatni tudunk minden jelentősebb debreceni csapatsportágat, ha majd eljön rá a
megfelelő idő. Ezek a változások nagyban nem érintették a csoport működési elvét,
volt pár sálunk, drapink és nagyobb rudasunk és ezeket és konfetti, szalagokat
bevetve látványoskodtunk a kosármeccseken. Közben a DVSC meccseit sem hanyagoltuk és igaz mint
a Territory tagjai, de ott is kitettünk magunkért, habár itt nem nagyon törekedtünk a kilencven
percen át tartó szurkolásra és zászlólengetésre, mint ahogy a vezető szerepre sem. hogy egyre színesebben
kezdtünk el szurkolni kosármeccseken, majd egyszer csak úgy határoztunk a
DVSC labdarúgóinak és női kézilabdázóinak is
megjelenünk a meccsein, már mint a saját kis fekete lepedőnkkel. Igaz ekkor még igen nagy volt
az átfedés köztünk és a Territory tagjai között, pontosabban még mi is a nagy testvér kötelékébe
mozogtunk és idegenbe is többnyire az RT’93 drapit vittük magunkkal sőt még a sálunk is közös volt.
Inkább a szurkolási stílusunkba változtunk a stadionba, hiszen ekkor már kicipeltük magunkkal a rudasainkat és előszeretettel konfettiztünk és
szalagoztunk. A Larvik elleni EHF Kupadöntőn tevékeny részt vállaltunk az első debreceni koreográfia elkészítésében,
mely úttörő mivolta ellenére igen csak kiválóra sikeredett. Látványos fellépéseink (
melyet új sálunk és pulcsink is segített) egyre több fiatal érdeklődését váltotta ki, amely
nemsokára fokozott létszámnövekedést idézett elő és várható volt, hogy előbb-utóbb teljesen
különválva fogunk működni. A nagy napra az 1997-98-as szezonban került sor, amikor már mindenkitől
függetlenül kezdtünk el dolgozni, szigorúan a többi csoporttal összehangolva. Látványban a rudasoké és
a füstöké volt a főszerep, de azért próbálkoztunk pár koreográfiával is, melyek inkább voltak
kezdetlegesek, mint látványosak. Természetesen ezek is letisztultabbak lettek az évek előrehaladtával
és pár látvánnyal már országos elismerésre tettünk szert. A fő profilunk a
pirotechnika maradt, ezen eszközökből használtunk bőven ebben az időszakban. A túráink igen
felemásra sikeredtek, volt hogy jó létszámban utaztunk, volt hogy egyáltalán nem mentünk,
hogy csak a két végletet említsük. A csoport különválásával elsődleges cél volt hogy minél több helyre elkísérjük
mindhárom csapatunkat, de ezek a piszkos anyagiak miatt nem mindig jöttek össze. A csoport minden tagja
ekkor még az iskolapadot koptatta és bizony önálló fizetés híján, nem magunk döntöttük el hogy mennyi pénzt szánhatunk
a meccslátogatásokra (Sajnos a „mind” is kevésnek bizonyult). Ettől függetlenül rengeteg helyre elutaztunk
és gyakran csak
a mi transzparensünk került ki a vendégszektorokba, nem volt ez másképp Chrozuw városába, mely csoportunk
első külföldi fellépésének helyszíne volt. A csarnokban szinte miénk lett a vezető szerep a
megjelenésünk után, mivel a többi csoport csak a rangadókon jelent meg. Az itt bemutatott látványok jobban
festettek mint az Oláh Gabis próbálkozásaink és mivel szinte csak mi látogattuk a meccseket a szurkolásunk
is itt volt a legletisztultabb. A kosarasok meccsein a megjelenő Force Field fiataljainak adtuk át a stafétabotot
, de mi is megjelentünk minden meccsen támogatván őket a minőségi szurkolásban és a szolnoki
drukkerek
elkalapálásában. A csoport önállóvá válása után és mert gyakran csak a mi társaságunk utazott el idegenbe egyre
több lett az összetűzés más
szurkolókkal, ezekben az években az Újpest, Kispest, Vasas, Békéscsaba
szurkolóival csaptunk össze többször focimeccseken, míg a kézin a Fradi, Kisvárda kettős drukkereivel történtek
összezörrenések. Közben hazai környezetben sem alakult minden a legsimábban, az Unscarred megszűnésével a
mi nyakunkba szakad az északi oldal irányítása, mely nem nagyon tetszett az ex-NSH tagjainak, akik
éreztették rosszallásukat így is, úgy is. Persze ez megnehezítette a munkánkat, de nem adtuk fel,
a szurkolás megsegítésére kiadtunk egy kis újságot (Lokisták) és megszerveztük a női szekciónkat (Vadmacskák), mely jelezte
a nehézségek és az ellenünk táplált helyi ellenszenv ellenére működünk. Sőt az öt éves szülinapunkra már mint
Szívtiprók Ultras Debrecen készültünk, mivel beolvasztottuk sorainkba a kisebb helyi csoportosulásokat. Ez azt jelentette
hogy lemondtunk a fekete-fehér színekről és mint a DVSC csapatainak vezető csoportja foglaltuk el a minket
megillető helyet középen. A tábor és személyes kapcsolatok által megkezdett baráti kapcsolatokat tovább ápoltuk, így ezekben
az időkben igen sokszor szurkoltunk együtt diósgyőri, fehérvári, kiskunhalasi barátainkkal. Ezen kívül pár válogatott
meccsre is elkirándultunk, de nem rendszeresen, csak amolyan egyszeri alkalmak gyanánt.

1999 - 2004
Az első öt év viszontagságai és nehézségei nem jelentették azt hogy a következő években minden úgy alakul majd mint ahogy azt mi szerettük volna. Mindenekelőtt a csoport jobboldalra tolódásával, újabb nehézségekkel találtuk magunkat szemben, nevezetesen zászlóink, megjelenésünk és az általunk többször is kifejezésre juttatott ideológiánk, sok helyen nem nyerték el az adott ország, város , csapat tetszését és emiatt többször voltak összecsapásaink és páran megismerkedtünk a rendőrság brutalitásával is.
Ezen viselkedésformánk a hazai meccseken is
kiverték a biztosítékot és néha a csapat vezetéssel és az egyszerű
drukkerekkel is akadtak gondjaink, emiatt meg a
hazai rendezőkkel és a rendőrökkel sem ettünk egymás tányérjából. Ettől
függetlenül még mindig a csapat biztatását tartottuk első számú feladatunknak, csak a huszonéves
fejbe egy kicsit már több minden belefért és ez bizony néha kitört egy-egy kiírás
vagy rigmus formájában, mely véleménynyilvánítás sok-sok problémát szült. A szurkolásunk tehát egyre letisztultabb
lett, de azért előszeretettel alkalmaztuk a régi B-közepes dalokat is fellépéseink alatt, csak
a változatosság kedvéért. A zászlóparkunk tovább bővült, melyre nagy szükség volt a szertárunk leégése után
és a rengeteg kiegészítő színt kezdtünk el alkalmazni, főleg a rudas zászlóinknál, melyek igen csak változatossá tették a
kanyart. Emellett a fellépéseinken állandó kellék lett a kelta kereszt, Nagy-Magyarország és később jött
a többi hovatartozásunkat kifejező zászló is. Az évek során három jelentősebb szekciónk is zászlóval jelentkezett, így a fiatalok
alkotta Jugend mellett a budapesti és nagyváradi Szívtiprók lettek láthatóak. A koreográfiáink egyre letisztultabbak lettek és a
csapat mellett néha ez ellenfél volt a téma vagy csak egyszerűen tiszteletünket fejeztük ki valaki iránt. Mennyiségileg
is változott a képlet, hiszen a kezdeti tömeges látványok mellett egyre kevesebbet készítettünk, azaz csak
akkor éltünk ezzel a látványelemmel, ha tényleg úgy éreztük most megérdemli az akinek szól. A
fő profilunk még mindig a pirotechnika volt és ezekből rengeteget vetettünk be, színre, számra, típusra
való tekintet nélkül, a leglátványosabb bemutatók persze egy-egy nagyobb meccsen voltak, de több kisebb találkozón is tömegével
alkalmaztunk füstöt, tüzeket, rakétákat. Utazás terén is sokat fejlődött a társaság és egyre kevesebb meccsen hiányzott
a lepedőnk, míg végül elértük hogy egyetlen találkozóról sem hiányoztunk. Nyugatra persze nem utaztunk tömött buszokkal és néha Budapesten
sem volt túl acélos a létszám, de azért mentünk becsülettel. A legjobb túrák persze a közelbe (Nyíregyháza,
Békéscsaba, Miskolc) és a külföldi vezettek (Wolfsburg, Bordeaux, Varazdin, Szalonoki, Brugge). A baj persze
továbbra sem került el minket és a szabolcsi, békési drukkerek mellett a fővárosi nagyok ellen is voltak kisebb nagyobb csörték
. A legnagyobb bokszot Angyalföldön produkáltuk a helyiek ellenében és tőlük vettük el a legtöbb transzparenst is egy debreceni
vizitjük alkalmával. Ezen kívül a győri szurkolókkal voltak összezörrenéseink és a tatabányaiakra sem néztünk fel a hozzánk
intézett megnyilvánulásaik miatt.
Ereklyegyűjtés terén sem volt rossz az az éra, hiszen a rengeteg
szolnoki és győri sál mellett hozzánk került az Ultra Vasas, Turul Ultrái, Ultra Panthers idegenbeli lepedője és a kézilabdás
Fradisták nagy Irresistibles drapija. Ezen időszak a téli labdarúgó tornákról is szólt, melyek néha komoly kis
fellépésekkel zárultak részünkről és igen csak élveztük eme kis játékokat, mígnem a szervezők a döntő kétnaposra tolásával
száműztek minket a lelátóról. A csajok meccsein kicsit visszafogottabb volt a csoport teljesítménye, hiszen a lányok
teljesítménybeli visszaesése minket is negatívan érintett.
Ennek ellenére minden hazai meccsen megjelentünk, habár a
hangulat már a rangadókon sem volt az igazi. A nemzetközi meccsek és pár kivételes rangadó azért kivételt képeztek és ezekre általában
valami nagyobb megmozdulással készültünk mind látványban, mind létszámban. A túráink nem voltak a legnagyobb létszámúak
, de azért a közelbe mindig elutaztunk és kiemelten figyeltünk mindig a békéscsabai kirándulásra és persze a külföldi fellépésekre (
Wienerneustadt, Leverkusen). Balhé terén hazai pályán a fradistákkal vívtunk meg egy pár csörtét, míg a Viharsarokban egy
nagyot ütköztünk a helyi lilákkal, majd egy benzinkút leamortizálása miatt több mint hetvenen végeztük a rendőrségen. Ezen
kívül előszeretettel neveltük át a győri arcos embereket és kosármeccsen a szolnokiak sem kerülhették el sorsukat. A
kosárlabda meccseket egyébként teljesen kivettük a naptárunkból, hiszen a Vadkakasokra keresztelt amerika majmoló csapat meccsein már nem
akartuk a csoportunk nevét adni. Barátaink sora rövidebb lett a diósgyőriekkel akik nem nagyon erőltették ezt az
újkor hajnalán és a halasiakkal akik egyszerűen eltűntek a süllyesztőben.
A Vidistákkal ellenben továbbra is jó kapcsolatot
ápoltunk és megismerkedtünk a dunaújvárosi és hódmezővásárhelyi drukkerekkel, valamint a váci és soproni ultrákkal is baráti
volt a nexus ez idő tájt. Ezen kívül megismerkedtünk a Boys Bielefeld csoportjával, így ők lettek az első
és azóta is egyetlen nemzetközi baráti szál. Ellenségeink sora sem csökkent, maradt a fővárosban „mindenkit
gyűlölünk” és már a keleti országrészben sem maradtak barátok. Ehhez még hozzájött a győriek, tatabányaiak
, zalaegerszegiek újkori unszimpatikus hozzáállása és már hosszabb is lett a lista mint azt gondolnánk.
Ami a marketinget illeti elkészült első honlapunk és ismét próbálkoztunk egy újsággal illetve pár időszakos kiadvány (újság
, CD, DVD) is kiadásra került. A klubcsapataink mellett a válogatott meccseken is megjelentünk és a hazai meccsek mellett
gyakran külföldre is elutaztunk a labdarúgókkal, míg a nálunk megrendezésre kerülő más válogatott meccsekre és tornákra is
kiemelten készültünk.

2004 - 2009
Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi vizeken sem , a társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé , pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen- olyan okokból, volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre,
de ezzel nem volt mit tenni, aki maradt az folytatta a megkezdett munkát és nem is sejtettük micsoda örömök elé
nézünk és megélhetjük csapatunk legkáprázatosabb szereplését, melyet a több mint 1oo év alatt valaha is elért.
Igaz azt sem sejtettük hogy ez mivel fog járni a lelátót tekintve és, bizony felkészületlenül ért minket a tömegesen megjelenő
divatszurkolók problémája. Emiatt nem csak velük, hanem a csapat
vezetőségével is gyakran összetűztünk, hiszen néha feleslegesnek tituláltak
minket, hiszen a mi létszámunk elenyésző volt a több ezres tömeggel szemben. Persze egy percre sem adtuk fel,
igaz volt hogy nem szurkoltunk ilyen-olyan megfontolásból, vagy éppen lepofoztunk valakit aki erősebnek hitte magát nálunk, vagy
egyszerűen csak kiírásainkkal, szórólapjainkkal tudatuk nézeteinket, észrevételeinket a nagyérdeművel. Emellett az MLSZ-
vel is a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvettük a harcot a többi szurkolótáborral egyetemben
illetve elindítottunk egy összefogást a Magyarországot teljesen megfertőző cigány bűnözés ellen, majd a
magyarokat ért elnyomások ellen szövetkeztünk és léptünk a többi magyar táborral egyetemben.
A szurkolásunkat immár állandó
előénekesünk (néha kettő) irányította, de így is gyakran előfordult hogy nem volt meg a kellő
lelkesedés egy-egy átlagos meccsen. A legjobb szurkolást természetesen a nagyobb rangadókon és a nemzetközi meccseken produkáltuk, mint ahogy
koreográfiával is ezeken a meccseken rukkoltunk elő. Ezen látványosságok mennyisége egészen visszaesett, volt olyan év hogy csak
egyet csináltunk, de ez nem csak egyedi visszaesés volt, az országosan érintette a mozgalmat. A fő
profil (mint az elmúlt tíz év alatt) a pirotechnika volt és ezen időszakban használtuk el a legtöbb tüzet és füstöt
, gyakran 3o-4o-5o darabjával. Néha a nemzetközi meccseken is szerephez jutottak, amely azért is volt nagy szó mivel
az UEFA szigorúan bünteti az alkalmazását, persze ezzel nem a csapatunknak akartunk ártani, hanem a modern
foci térhódítása ellen kívántunk tiltakozni, mint ahogy gyakran üzeneteink és rigmusaink is e célt szolgálták. Az
utazásaink 1oo% váltak és ahol labdarúgóink megjelentek, onnan mi sem hiányozhatunk, ez nagy szó még ha néha
nem is tömegesen jelentünk meg egy-egy helyszínen, igaz volt amikor egyetlen keleti csapatként kellett beutazni az országot és
volt olyan találkozó amin a zárkapú ellenére is bejutottunk. A legjobb fellépések természetesen most is a keleti szomszédokhoz vezettek
, de néha Budapesten is több száz fős létszámot produkáltunk. A csapatunk remek hazai szereplésével egyre több nemzetközi túra
szakadt a csoport nyakába, ahol néha igen jó létszámban jelentünk meg (Manchester, Split, Szkopje), de nem hiszem
hogy a kisebb létszámban látogatott Elfsborg, Donyeck és Karagandi (Kazahsztán) városa más csoportnak is álmai fellépése lett
volna. Ezen kívül a stadionunk katasztrofális állapota miatt néhány hazai meccsünket kénytelenek voltunk az üdvözítő megoldásnak szánt
Puskás Ferenc stadionban lejátszani Budapesten, amolyan hazai pálya gyanánt. Megjelenésünket tekintve egy kicsit konszolidálódott a csoport
és eltűnt a bakancs, bomber az emberekről és felváltotta egy kényelmesebb utcai viselet. Ez a zászlóparkunkon is meglátszott
és kevesebb lett a kelta kereszt, de annál több a casual stílusú zászló. Összetűzéseink terén még mindig a keleti ellenfeleinkkel
voltak a leghevesebbek, habár itt inkább a rendőrség képezte az ellenfelet, ez pedig gyakran nem jött jól
csoportunknak. Igaz a csabaiakhoz fűződik két lebeszélt bokszunk egymás után, amelyek tiszta körülmények között
zajlottak, utat mutatva a többnyire eszközökkel fertőzött hazai összecsapásoknak. A fővárosi nagyok közül a
lilákkal, zöldekkel ritkán volt valami lehetőség, míg a kispestiekkel egy semleges viszonyt alakítottunk ki, a Vasas
drukkerek meg egyszerűen nagyon megfogyatkoztak a közelmúltban. Nyugaton sem voltak különösebb összezörrenéseink, habár az egerszegi
és győri hasonszőrűekkel csak kicsiken múlott egy-egy komolyabb összecsapás. Ezzel egyben ki is veséztük hogy napjainkban
kikkel nem eszünk egy tányérból, amely csak alig változott az elmúlt 15 évben. A régi barátaink sora teljesen lerövidült
, hiszen megszakadt a jó kapcsolatunk a Fehérváriakkal, generációs, politikai és egyéb okokból kifolyólag. Így
itthon többnyire akivel nem ellenséges viszonyt ápoltunk azzal semleges volt a kontaktus, ebből valamivel több a hódmezővásárhelyi
és dunaújvárosiakkal folytatott kapcsolat. Egyetlen régi baráti kapcsolatunk az országhatáron túlra nyúlik, ők pedig nem
más mint a bielefeldi fiuk társasága. A stadion mellett a lányok meccseire is igen csak odafigyeltünk és az
egyre jobb szereplésüket, mi is egyre nagyobb létszámban követtük figyelemmel. Kiemelkedő meccsek természetesen a hazai
rangadók mellett a nemzetközi megmérettetések voltak. Ezekre a találkozókra gyakran egész szektoros, de
néha egész csarnokos koreográfiát készítettünk és a hangulat is magáért beszélt. Az utóbbi években remek túrákat
szerveztünk és volt ahol több százan (Zilah, Brasso, Galati, Lublin, Kapronca) volt ahol csak egy kisbusszal (2xMetz
, Ikast) tettük tiszteletünket. Összetűzések terén a fővárosi zöldekkel és a csabaiakkal maradt meg a rossz
nexus, habár egy-egy közös cél érdekében ezeket az ellentéteket félre tettük az adott meccsre. A
labdarúgó válogatottunk gyenge szereplése ellenére mi úgy gondoltuk pár kiemelt találkozóra külföldre is elutazunk, így
szép számban jelentünk meg Lengyelországban, Boszniában és Albániában folytatva ezzel a megkezdett utunkat.

SZUD '94
Jelenleg csapatunk soha nem látott csúcsokat dönget,
ami ránk nem éppen igaz és sajnos a megnövekedett szurkolói bázis
nem szolgálta a mi létszámunk növekedését, hiszen szinte a nullával egyenlő azoknak a száma akik hozzáállásban
fel tudnak nőni azokhoz az igényekhez amiket mi és az általunk követelt életforma megkövetel. A kiváló szereplés kitermelt ugyan
egy új DVSC szurkolói bázist, de mi ebből sajnos csak azt érzékeljük hogy hirtelen mindenki nagyobb szurkoló lett nálunk és
szerintük a BL meccsekre csak a legnagyobb szurkolók járnak, addig Kaposvárra csak a teljesen „idióták”.
Ezek az „idióták” vagyunk mi, egy életforma elkötelezettjei, melyet hazánk, városunk, csapatunk iránti szeretet vezérel
és amikor majd a több ezres tömeg ismét visszatér a kényelmes fotel és távkapcsoló társaságába élvezve a modern
foci nyújtotta előnyöket, mi akkor is ott leszünk a lelátón legyen az otthon vagy akár a világ
végén, talán akkor majd eszébe jut a kétkedőknek ez a pár sor és rájönnek, ez nekünk sohasem volt divat!
Nekünk ez az életünk!
A csoport története
1994 - 1999
A csoport története 15 évvel ezelőtre nyúlik vissza, amikor négy fiatal társunk határozott úgy hogy kosárlabda meccseken kilépve az ismeretlenségből egy csoportba tömörül és habár már tagjai voltak a DVSC meccseken működő Red Territory-nak, még is valami új és az eddigiektől teljesen elkülönülő módon akartak megnyilvánulni a lelátón. A társaságunk ekkor még roppant fiatal volt, de nem annyira hogy ne bírjon el pár liter







1999 - 2004
Az első öt év viszontagságai és nehézségei nem jelentették azt hogy a következő években minden úgy alakul majd mint ahogy azt mi szerettük volna. Mindenekelőtt a csoport jobboldalra tolódásával, újabb nehézségekkel találtuk magunkat szemben, nevezetesen zászlóink, megjelenésünk és az általunk többször is kifejezésre juttatott ideológiánk, sok helyen nem nyerték el az adott ország, város , csapat tetszését és emiatt többször voltak összecsapásaink és páran megismerkedtünk a rendőrság brutalitásával is.








2004 - 2009
Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi vizeken sem , a társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé , pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen- olyan okokból, volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre,






SZUD '94
Jelenleg csapatunk soha nem látott csúcsokat dönget,

Nekünk ez az életünk!

hancsi78 | |
Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 |